Wolfgang Held írása a „Das Goetheanum” folyóirat 2016.09.23-i számában
A Monsanto cég 66 milliárd euróért kerül a Bayer kezei közé. Ezzel a mezőgazdaság legnagyobb géntechnológiai gyártója a legnagyobb méreggyártóval egyesül. Ueli Hurterrel, a Goetheanum Mezőgazdasági Szekciójának vezetőjével beszélgettünk.
A Dow Chemical és a Dupont, azután a Syngenta és a China-Chem után most a Monsanto és a Bayer is a fúziót tervezi. Mit jelent ez a monopolizáció az Agrár-vegyi területen?
A vetőmag és az agrár-vegyipar még csak 25 éve létezik, tehát elég fiatal. Azelőtt csak középméretű, regionális vállalkozások állítottak elő vetőmagot és gyomirtókat. Ezért ez a – nagyhal megeszi a kishalat – jelenség, amíg csak 3-4 játékos marad, várható volt. Így működik ez az iparosodott üzletág. Miután a kritikus méretet elérte, csak azt követően gyűjtött elég hatalmat magának ahhoz, hogy világszerte kifejthesse hatását.
A genetikailag módosított vetőmagvak 90%-a a Monsantotól származik, ez egy extrém piacuralom, ugye?
Azt látjuk, hogy az élelmiszeripar ugyanazoknak a törvényeknek engedelmeskedik, amit más iparágaknál is láthatunk. Ami riasztó, hogy itt a vetőmagvakról, tehát az élet alapanyagáról van szó. Eközben a Monsanto pusztító imázsa túlzottan is számottevő. Az Agent Orange nevű lombtalanítószer gyártójaként a cég a vietnami népesség mérhetetlen szenvedéséért máig felelős. Ezután változott a Monsanto vetőmag gyártóvá, de még inkább egy olyan céggé, amely szabadalmakat kezel. Amilyen kompromisszumnélküliséggel a tulajdonigényét egyes génszekvenciák esetében érvényesíti, az nem csak a gazdálkodókat ijeszti meg.
Az Egyesült Államokbeli Persi Schmeiser farmer földjeinek szomszédságában génkezelt kukoricaföldek voltak. A Monsanto detektívjei áthúzott génszekvenciákat fedeztek fel Schmeiser kukoricájában. A per majdnem tíz évig tartott és Schmeiser keményfejűségének köszönhetően kiegyezéssel végződött, de sok gazdálkodó beletörik ebbe az agyafúrtságba és piaci hatalomba.
Mik a konzekvenciái ennek az agrártechnológiai globalizációnak?
A Föld végtelen sokféleséget mutat a flóra és fauna éghajlati feltételeinek tekintetében. Ezt értjük génállomány alatt. Ha a Syngenta vagy a Monsanto egy gombarezisztens paprikát tenyészt, akkor világszerte megnézik, hogy hol található ilyen kompatibilitás, amit génszekvenciaként belecsempésznek a paprikába, majd világszerte értékesítik. Természetesen a Föld kisebb lesz, mivel a kozmopolitizmus idejét éljük, de ez inkább azt kéne, hogy jelentse, hogy a sokféleségtől inspirálni hagyjuk magunkat és nem pedig a globális egyenlősítést.
Vehetjük cinizmusnak, amikor Werner Bauman, a Bayer vezetője azt mondja, hogy az átvétel lényeges értéket teremt a társadalom számára?
Csodálkozom, hogy nem pirul bele egy ilyen hazugságba. A hozzáadott érték egyedül a részvényeseké, amely azon az összehasonlíthatatlan áron vásároltatik, amit a természet fizet, amit mindannyian fizetünk. Legyen az a talaj elpusztítása, a talajvíz károsítása, mint az Németországban most látható, vagy a multirezisztens baktériumok és rovarok előretörése. Ahol eddig egy hallgatólagos megegyezés uralkodott, most az élet privatizálása zajlik. Így a Nestlé értékesíti a vizet, amelyet azelőtt a népességtől lopott el. Egy olyan jogi beavatkozás ez, amelynek egyetlen célja a tulajdonosok gazdagítása. Ez a kulturális erózió, a közérdektől a magánhaszonig, ugyanannyit nyom latba, mint az ilyen tevékenységnek az ökológiai következményei.
De gyógyírt ígérnek a népességnövekedésre, a mezőgazdasági területnek csökkenésére, a szikesedésre és a klímaváltozásra.
2 fok felmelegedés, 10 milliárd ember józan számítások szerint 60% termelésnövekedést jelent. Így számol a WHO is. Mi, a világ-agrárjelentésre és számos metatanulmányra alapozva azt mondjuk, hogy nem a globalizáció, hanem a regionális struktúrák jelentik a megoldást. A Világ agrárjelentés végkövetkeztetése egyértelmű. A jövő mezőgazdaságának ökológiainak, regionálisnak és multifunkcionálisnak kell lennie. Ez változatos vidéki teret jelent a vég nélküli monokultúrák nélkül. Ennek kapcsán még egy adalék érdekes: ennek a térnek a fejlődése tapasztalati tudáson kell alapuljon. Ez azt jelenti, hogy nem a laboratóriumok és a főiskolák azok, ahonnan a gyümölcsöző megoldások várhatóak. A szakembereknek sokkal inkább az a feladata, hogy a gazdálkodóknak segítsenek megérteni azt, amit megfigyelnek.
Eldöntött-e ezen poláris stratégiák harca?
Semmiképpen. A Monsanto a Bayer általi felvásárlásának ismertetését – érdekes módon a New York-i börzén prezentálva - , útközben a rádióban követtem. Werner Bauman, a Bayer vezére azt mondta: „We will shape the future of the farmers” („Mi fogjuk a gazdálkodók jövőjét alakítani”). Azt gondoltam magamban: „You will not!”.(„Nem fogod”) Valóban bízom a gazdálkodók és kertészek józan eszében és szellemében. Erre nem lesznek vevők.
Nem mellesleg, a kérdésnek nem csak ökológiai és szociális dimenziói vannak, hanem geopolitikai is. Vladimir Putyin elfogadott egy törvényt, miszerint Oroszországban tilos génkezelt fajták termesztése. ( Ez a törvény Magyarországon már korábban megszületett– a fordító megjegyzése.) Oroszországot a génmódosítás mentes termékek globális szereplőjévé akarja emelni és ténylegesen jó úton halad afelé. Mindenesetre a mezőgazda és a fogyasztó kapcsolatán múlik, hogy ezt a regionális, sokféleségen alapuló termőképességet lehetővé tegyük. És ezt sokan felismerték.
Fordította: Mezei Christoph