Életének 77. évében elhunyt Gönczi László,  a svédországi Färila-Kilbo farm lakója.
Legközelebbi hozzátartozói: felesége Karin, testvére Ádám, gyermekei Tuva Maja, Milva, Sebastian, Mattias, Mikaela és Peter, nevelt lánya Emma és több unoka.  
dr. Mezei Ottóné anyai ági féltestvére volt.

A reneszánsz ember-Lászlót nehéz összefoglalni: 1945-ben született Budapesten, 11 évesen, az 1956-os forradalom leverésének idején érkezett Svédországba, a magyar örökséget mindig életben tartotta, az atomfizika doktora és spirituális - antropozófus - kereső, a Ljusdalsposten lap megbecsült egykori zenekritikusa, a Musik i Ljusdal és az Atomenergia és fegyverkezés ellenes nép-kampány (Folkkampanjen mot kärnkraft-kärnvapen) egykori elnöke, önkormányzati környezetkutató, helyettesítő tanár, biodinamikus - korábban Demeter minősített - kisgazdálkodó.
De mindenekelőtt a svéd Zöld Párt (Miljöpartiet de Gröna) egyik fő arca volt, radikális hangjával és jellegzetesen borzas szakállával, gyakran beszélt a pártkongresszusokon. Sok cikluson át volt tagja a ljusdali önkormányzati tanácsnak, az önkormányzati bizottságoknak és az önkormányzati testületnek. Halála után más pártok politikusai tanúsították, hogy nehéz és makacs vitapartner volt, akit nagy alázat és humor is jellemzett.
László az 1980-as évek elején zöldhullámos aktivistaként került Färilába, és először egy mezőgazdasági életközösségben élt. Ez idővel felbomlott, de László és párja, Karin a gazdaságban maradtak.

Amikor Lászlóra gondolok, a kilbói családi farmon látom őt, amely mindig nyitva állt a látogatók előtt, ahol minden ételt fával fűtött tűzhelyen főztek, és ahol a hatalmas zöldséges kert érthetetlenül buja volt az észak-helsinglandi zord éghajlat ellenére.
Emlékszem, hogy a szénát lóvontatású kaszával és lovas-gereblyével gyűjtötték  - de végül a ló elpusztult, és helyette egy nagyon öreg traktort és bálázót használtak. Emlékszem a húsvéti látogatásokra, amikor László körbeosont a birtokon, húsvéti tojásokat rejtett el, és okos nyomokat tartalmazó cetliket írt az unokáknak és más, különböző korú gyermekes vendégeknek. És emlékszem arra is, hogy a dohányzóasztalnál vagy az udvaron végzett közös munka közben milyen politikai és filozófiai viták hullámai csaptak magasra.
Május végén, a hatvanadik születésnapi ünnepségemet követő reggelen László a buszmegállóba menet Karinnal, szívinfarktus miatt összeesett. Különös vigasz a gyászban, hogy életének utolsó estéjén osztozhattam.

Tomas Håkanson

László magyarországi kapcsolatait mindvégig ápolta. 1968 után volt lehetőség újra Magyarországra jönni. Többször tett látogatást itthon családostul, többször a gyermekkora helyszínét és emlékét hordozó Legénden, majd a kialakult biodinamikus gazdaságban, és volt, hogy előadást tartott  - 2006-ban - az ott gyakorlaton lévő kilencedikes Waldorf iskolásoknak az 1956-ban átélt élményeiről. 
A legéndi gazdaságban az ő anyagi támogatásával került megvásárlásra  az első tehén...

A  Dagens Nyheter c. stockholmi lapban megjelent írást fordította és kiegészítette: 

Mezei Mihály